Pilisi Fonó

Ha mozdul a Pázmány, mozdulunk mi is!

A Pázmány Táncegyüttessel találkozhattok – nem feltétlenül a megszokott formában – és utána részt vehettek egy fergeteges táncházban. Május 20-án a Stefi Pinceklubban 19.00-kor kezdünk. :)

  Gyertek, és hozzatok még néhány embert! Büfé lesz!  

 

 

 

 

A látszat csal. Bár sokáig nem frissült blogunk, azért nem szakítjuk meg nem rég kezdett hagyományainkat itt az Interneten sem. Folytatjuk megkezdett hagyományos népszokások és ünnepkörök sorozatunkat, ahol korábban már a húsvétról is olvashattatok. Most ezen ünnep elmúltával a húsvét és pünkösd közti jeles napokról ejtünk néhány szót.

Gergely napja (március 12.)

Ilyenkor még a 20. szazad elején is szokásban volt a gergelyjárás, amikor is a fiatal tanulók, később a tanítók is, gyerekeket toboroztak az iskolába. A 19. századig nem volt tankötelesség, így a tanítóknak, diákoknak saját érdekükben kellett újabb tanulókat toborozni az iskolába.Az őszi iskolakezdés sem volt jellemző ebben az időben, a gyerekek a tanulást Gergely napján kezdték. Ehhez adományokat is gyűjtöttek a gergelyjárás során (pénzt, sonkát, tojást), A pénzt az adomány gyűjtő gyerekek (általában fiúk), az élelmet a tanító kapta, aki később megvendégelte belőle a gergelyjárókat. A gergelyjáráskor kisebb játékokat, párbeszédes darabokat adtak elő a gyerekek. Csapatokban jártak házról házra, felpántlikázva, papírból csákót vagy süveget és fakardot viselve. Gyakran nevezték magukat Szent Gergely vitézeinek és a katonai verbuváláshoz hasonlóan hívták a gyerekeket iskolába. Zsákot, kosarat, nyársot vittek magukkal és így gyűjtötték az adományokat. Egyes vidékeken előfordult, hogy egy kormos arcú, szalmával kitömött ruhájú fiatal, ostorral futkosott és ugrándozott a gergelyjárók előtt. Feladata a gonosz szellemek és boszorkányok távoltartása volt.

Ghymes: Gergelyjárás

Jeles napnak számított Sándor és József napja is (március 18., 19.)

Hagyományosan Sándor napját tartották a tavasz kezdetének. József napján szólalnak meg a madarak a néphit szerint, mert Szent József ekkor osztja ki nekik a sípot. Ekkor eresztik ki a méheket, és ha szivárvány van az égen, az bő termést igér. Ekkor jelennek meg az első fecskék is, innentől kezdve jártak a gyerekek mezítláb.

Benedek napján fokhagymát és zsírt szenteltek, ilyenkor ültették a hagymát, amit hagyományosan Bertalan napján (aug. 24.) szedtek fel.

Gyümölcsoltó Boldogasszony

A katolikus hagyományok közt március 25-öt tartják az Angyali Üdvözlet napjának (karácsony előtti 9 hónappal van Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe). A hasonlóságon alapuló mágia sok természeti nép hitében fennmaradt (pl. obi-ugorok) még a kereszténység felvétele után is. A magyarok sem maradtak el ennek a rítusnak a követésében, ezért a Szentlélek fogantatásához hasonlóan március 25 volt a gyümölcsoltás, magvak kiszemezésének ideje.

 

 

 Április 1.

A régi francia naptár szerint április 1. volt az év első napja. A rómaiak idejében újév napját ugratásokkal, mulatságokkal ünnepelték. Valószínűleg ennek a két hagyománynak az ünneplése fonódott egybe az Európa szerte tartott bolondok napjában. A magyar néphagyományban a felnőttek ilyenkor elsősorban a gyerekeket ugratták, ugyanakkor nem tartották szerencsés napnak a vetést illetően, mert az április elsején vetett mag nem hozott bő termést.

Szent György napja (április 24.)

A legenda szerint Szent György legyőzte a gonoszt megtestesítő sárkányt. Ezért ezt a napot jónak tartották a varázslás számára, ez volt a boszorkányok ideje. A gonosz szellemek ellen zöld ágakkal, füstöléssel, fokhagymával védekeztek. Az állatok kihajtásakor a marhákat fémtárgyakon (szekercén, szögön, stb.) vagy tojáson, gazdasszony kötényén hajtották át. A fémtárgyaknak szellem és gonosz elűző erejük van. nem volt ritka, hogy hasonlóan az obi-ugorokhoz a ház különböző részeibe is tettek fémtárgyakat (pl. bölcsőbe), hogy távol tartsák az ártó szellemeket. Így volt ez a különböző tárgyakon áthajtott marhák esetében is.

Szent György napon az asszonyok jellemző szokása volt a harmatszedés, aminek termésbőséget tulajdonítottak. Az asszonyok hajnalban kimentek a mezőre és kötényüket kiterítették a harmatos füvön. Az így átázott kötényből a vizet tejes edénybe csavarták, hogy sok tejet adjanak a tehenek, illetve áthúzták a kötényeket a földeken, hogy bő legyen a termés.

Szent György napján volt szokás a földbe rejtett kincs keresése, a határjárás, a kút tisztítás.

Ha Szent György napján megszólaltak a békák, korai tavasz volt várható.

Szent György napján este szokás volt nagy mulatságot tartani.

Április 25-én Márk napján vagy az azt követő vasárnap volt szokásban a búzaszentelés, és az ezt megelőző körmenet. A körmenetben a templomet megkerülve a hívek a szántóföldekhez mentek, és a pap megszentelte a földet, hogy jó termést hozzon.

forrás: Rét Anna (szerk.). Magyar népi kultúra. Képzőművészeti Kiadó. Bp. 2002

2009. december 10-én ünnepelte 10. szülinapját a Pázmány Táncegyüttes. Mivel ez elég komoly évszám – pl. a kutyáknál már az aggkor kezdete – hát ihaj-csuhaj gondoltunk egy nagyot és nagy bulit szerveztünk, hogy hallassuk a hangunkat.

Nem az én feladatom lenne, hogy beszámoljak a jubileumi műsorról. Sokkal meggyőzőbb lenne, ha egy nézőnk vagy bírálónk írna pár sort, de a nézők és/vagy bírálók mélyen hallgatnak. Valószínűleg kisebb bajuk is nagyobb volt annál, mintsem karácsonyi fahéjillatot és csillagszórókat elhagyva hideg és sötét szobában görnyedjenek és számunkra gondoltatokat gépeljenek. Nem is várhatjuk el. Ezért vagyok én, aki majd locsog megint egy kicsit.

A műsor kívülről

Az egész még szeptemberben kezdődött, amikor is az egyetemi néptáncélet főszervezője, Szente János, megkereste a Pázmány Táncegyüttes jelenlegi és valaha volt tagjait, hogy eme becses alkalomból mi lenne, ha megajándékoznánk valami kis műsorral a nagyérdeműt. Volt aki ráállt a dologra, volt aki nem, de végül is hosszú munkás hónapok és edzőtáborok förgetege után, Farkas László és Farkasné Molnár Anna művészeti vezetők segítségével megszületett a produkció.

A jubileumi műsorra a Stephaneum színpadán került sor. Annak ellenére, hogy az egyetemen egyszerre több izgalmas program is várta az érdeklődőket, mégis elmondhatjuk szépszámú közönségünk volt.

Kezdtük egy betlehemezéssel – híven a karácsonyhoz és egyetemünk szellemiségéhez –, majd folytattuk kis és nagy magyarországi táncokkal, juhászjátékkal és köszönetnyilvánításokkal.

Talpunk alá a muzsikát Kovács Misi és barátai húzták, vendégeink a Döbögő és a Bartók Táncegyüttesek voltak.

Nem hagytuk annyiban a mulatozást a műsor végzetével sem, hiszen a tánc (táncház formájában) folytatódott a Stephaneum menzáján egészen hajnalig.

A műsor belülről

Ha tudathasadásos riporter lennék és magamat interjúvolnám meg megkérdezném, "És milyen volt a színfalak mögött?" A válasz egyszerű munkás.

Saját példám jól szemlélteti, hogyan is kezdtünk neki a dolognak. Én szeptember közepéig abban a hitben éltem, hogy néptáncegyüttesünk ha él is, nem virul, és ha virul is nekem velük már doglom nem lesz, hiszen végeztem s letettem a lantot. Aztán egy sms jött az egyik tagtól a következő üzenettel: "Holnap próba itt és itt ekkor és ekkor, ne késs!" Mivel bátor és elszánt vagyok, elmentem, lesz, ami lesz, ha mást nem hát fölhomályosítom a társulatot, hogy én már nem vagyok egyetemista, és már rég nem a Iosephinumban lakom, de örülök, hogy gondoltak rám. Aztán mikor a próbára értem, kiderült, hogy nem csak én nem vagyok már egyetemista, és nem csak én nem lakom már régóta a Iosephinumban. Régi, számomra ismert és kevésbé ismert arcok bukkantak föl a próbateremben. Aztán azt is megtudtuk miért gyűltünk ott össze. Hát így kezdődött számomra. És hogy mivel járt? Lemondással, szervezéssel és még több lemondással. Mindenki részéről. (Ezúton is szeretném kifejezni hálámat és nagyrabecsülésemet azon családoknak, akik különböző módon támogattak minket.)

No, de nem vagyok afféle mártírkodó, hogy saját mellemet verve a sárban fetrengjek és égre emelt szemmel sírjak: "én mindent föláldoztam". Amennyit adtunk bele, annyit vissza is kaptunk, ha nem többet. (Nem jön könnyes monológ új és régi barátságokról, csoportösszetartásról, pedig jöhetne, de nem az én stílusom. :)) Összefoglalva: 100 személyiségfejlesztő hétvége meg 100 csapatépítő tréning is elbújhatna mellettünk.

Azért a visszajelzések is jól estek, hiszen rosszat nem mert mondani senki – hogy félelemből vagy barátságból, azt hagyjuk meg az információhiány szürke ködében.

De nem csak szellemi és lelki ajándékokkal gazdagodtunk. Produkciónk után a Bartók Táncegyüttes hasznos és kellemes ajándékokkal lepett meg minket, mint például kézzel készített keszkenőkkel (divatos szóval "home made") vagy somogyi táncokhoz használható üvegekkel (persze volt tartalmuk is :) ).  Szép volt, jó volt ez is. Köszönjük ezt is.

Összegezve, mert a táncosok már belém verték a csúfot azzal, hogy sokat írok, pláne beszélek, úgy hogy rövid és tömör leszek így a végére, amit ki is emelek, azok kedvéért, akik csak a lényeget akarják tudni: a szereplés jól sikerült, sajnálhatja, aki nem volt ott.

 

2009. dec. 10. (csütörtök) 19 óra, Stephaneum Díszterem (PPKE-BTK). A belépés INGYENES.

 

Ismét táncház a Pázmányon!

A Pázmány Nap örömére 20.30-kor kezdődik egy fergeteges táncház a Pince Klubban október 14-én, szerdán. Zenél a fenomenális Kovács Misi és csapata. Táncot tanít egy méltán híres néptáncos... nevét nem árulom el, gyertek és meglátjátok!

Jó hangulattal és egész estés büfével várunk titeket!