Pilisi Fonó

2009. december 10-én ünnepelte 10. szülinapját a Pázmány Táncegyüttes. Mivel ez elég komoly évszám – pl. a kutyáknál már az aggkor kezdete – hát ihaj-csuhaj gondoltunk egy nagyot és nagy bulit szerveztünk, hogy hallassuk a hangunkat.

Nem az én feladatom lenne, hogy beszámoljak a jubileumi műsorról. Sokkal meggyőzőbb lenne, ha egy nézőnk vagy bírálónk írna pár sort, de a nézők és/vagy bírálók mélyen hallgatnak. Valószínűleg kisebb bajuk is nagyobb volt annál, mintsem karácsonyi fahéjillatot és csillagszórókat elhagyva hideg és sötét szobában görnyedjenek és számunkra gondoltatokat gépeljenek. Nem is várhatjuk el. Ezért vagyok én, aki majd locsog megint egy kicsit.

A műsor kívülről

Az egész még szeptemberben kezdődött, amikor is az egyetemi néptáncélet főszervezője, Szente János, megkereste a Pázmány Táncegyüttes jelenlegi és valaha volt tagjait, hogy eme becses alkalomból mi lenne, ha megajándékoznánk valami kis műsorral a nagyérdeműt. Volt aki ráállt a dologra, volt aki nem, de végül is hosszú munkás hónapok és edzőtáborok förgetege után, Farkas László és Farkasné Molnár Anna művészeti vezetők segítségével megszületett a produkció.

A jubileumi műsorra a Stephaneum színpadán került sor. Annak ellenére, hogy az egyetemen egyszerre több izgalmas program is várta az érdeklődőket, mégis elmondhatjuk szépszámú közönségünk volt.

Kezdtük egy betlehemezéssel – híven a karácsonyhoz és egyetemünk szellemiségéhez –, majd folytattuk kis és nagy magyarországi táncokkal, juhászjátékkal és köszönetnyilvánításokkal.

Talpunk alá a muzsikát Kovács Misi és barátai húzták, vendégeink a Döbögő és a Bartók Táncegyüttesek voltak.

Nem hagytuk annyiban a mulatozást a műsor végzetével sem, hiszen a tánc (táncház formájában) folytatódott a Stephaneum menzáján egészen hajnalig.

A műsor belülről

Ha tudathasadásos riporter lennék és magamat interjúvolnám meg megkérdezném, "És milyen volt a színfalak mögött?" A válasz egyszerű munkás.

Saját példám jól szemlélteti, hogyan is kezdtünk neki a dolognak. Én szeptember közepéig abban a hitben éltem, hogy néptáncegyüttesünk ha él is, nem virul, és ha virul is nekem velük már doglom nem lesz, hiszen végeztem s letettem a lantot. Aztán egy sms jött az egyik tagtól a következő üzenettel: "Holnap próba itt és itt ekkor és ekkor, ne késs!" Mivel bátor és elszánt vagyok, elmentem, lesz, ami lesz, ha mást nem hát fölhomályosítom a társulatot, hogy én már nem vagyok egyetemista, és már rég nem a Iosephinumban lakom, de örülök, hogy gondoltak rám. Aztán mikor a próbára értem, kiderült, hogy nem csak én nem vagyok már egyetemista, és nem csak én nem lakom már régóta a Iosephinumban. Régi, számomra ismert és kevésbé ismert arcok bukkantak föl a próbateremben. Aztán azt is megtudtuk miért gyűltünk ott össze. Hát így kezdődött számomra. És hogy mivel járt? Lemondással, szervezéssel és még több lemondással. Mindenki részéről. (Ezúton is szeretném kifejezni hálámat és nagyrabecsülésemet azon családoknak, akik különböző módon támogattak minket.)

No, de nem vagyok afféle mártírkodó, hogy saját mellemet verve a sárban fetrengjek és égre emelt szemmel sírjak: "én mindent föláldoztam". Amennyit adtunk bele, annyit vissza is kaptunk, ha nem többet. (Nem jön könnyes monológ új és régi barátságokról, csoportösszetartásról, pedig jöhetne, de nem az én stílusom. :)) Összefoglalva: 100 személyiségfejlesztő hétvége meg 100 csapatépítő tréning is elbújhatna mellettünk.

Azért a visszajelzések is jól estek, hiszen rosszat nem mert mondani senki – hogy félelemből vagy barátságból, azt hagyjuk meg az információhiány szürke ködében.

De nem csak szellemi és lelki ajándékokkal gazdagodtunk. Produkciónk után a Bartók Táncegyüttes hasznos és kellemes ajándékokkal lepett meg minket, mint például kézzel készített keszkenőkkel (divatos szóval "home made") vagy somogyi táncokhoz használható üvegekkel (persze volt tartalmuk is :) ).  Szép volt, jó volt ez is. Köszönjük ezt is.

Összegezve, mert a táncosok már belém verték a csúfot azzal, hogy sokat írok, pláne beszélek, úgy hogy rövid és tömör leszek így a végére, amit ki is emelek, azok kedvéért, akik csak a lényeget akarják tudni: a szereplés jól sikerült, sajnálhatja, aki nem volt ott.

 

TÍZ ÉVES A PÁZMÁNY NÉPTÁNCEGYÜTTES

Igen, pontosan... Idén tíz éves a néptáncoktatás a Pázmányon... ebből az alkalomból remek kis műsort fogunk adni, részletek később az egyetemi plakátokon, valamint a blogon... no, csak várjátok! :)

Hirdetmény!

Az együttes volt és jelenlegi tagjainak: a próbák szerdánként 18.30-tól lesznek a Hagyományok Házában (1011 Budapest, Corvin tér 8., Budai Vigadó).